R.A. Salvatore: A hajnal ösvénye

Vendégpost

A fantasy kedvelőknek sem a szerzőt, sem a főszereplő Drizzt Do’Urdent nem kell bemutatnom. Annak, aki nem jártas az efféle irodalomban, pár mondatban összegezném. Salvatore komplex világot teremtett annak minden jó és rossz tulajdonságával. A könyvek szépen sorban követik egymást, ügyesen épül az egyik a másikra. Ha egyszer rákap az ember, néhány hónap alatt azt veszi észre, hogy betemette jó néhány kötet. De ennek ellenére minden könyv önálló mű, teljesen kerek és olvastatja magát.

Jellemzően a „mesékre” - mindig happy and a vége és a rossz elnyeri méltó büntetését, itt sincs ez másképpen. De pontosan ezért ül le az ember egy ilyen könyv elé. Az író komoly emberi értékeket jelenít meg, melyeket mindenkinek szem előtt kéne tartania a mai világban. A kalandorok fő mozgató rugói a barátság, a szeretet, az egymásba vetett hit és a feltétel nélküli bizalom.

Nos, akkor kicsit Drizzt történelméről is beszélnék.

Menzoberranzanban, más néven Mélysötétben született sötételfként. Ez a hely mélyen a törpék tárnái alatt húzódik, átszőve gonoszsággal és intrikákkal. Élete első 30 évét itt töltötte, kiváló harcos lett belőle és - apja nevelésének hála - nem tudott azonosulni fajtársaival és az általuk alkotott világgal. Felszökött a felszínre, ahol tudta, hogy élete végéig kirekesztett lesz és folyamatosan meg kell küzdenie a felszíni népek előítéletével. A drow-k (sötételfek) ezt árulásnak tekintették és ő lett az első számú közellenség Lloth (sötételfek gonosz istene) szemében. A következő harminc esztendő alatt, amit már a nap sugarai alatt töltött, folyamatosan utolérte a múltja és állandó harca kényszeríttették, amit az időközben szerzett barátaival közösen minden esetben visszavertek. Az elválaszthatatlan barátai: Harcpöröly Bruneor, törpe király, kissé morgós de nagyon jó harcos. Cattie-brie, Bruenor fogadott lánya, aki ember és Drizzt legjobb barátja. Wulfgar, Catti-brie férje, egy roppant méretű barbár, Bendőkorgi Regis, a félszerzet, kinek esze és szíve mindig a helyén. Végül, de nem utolsó sorban Guenhwyvar, az asztrális sík teremtménye: egy 300 kg-os párduc.

A könyvről pár szóban.

Drizzt és Cattie-brie Vízmélyén egy hajón dolgoztak, melynek feladata a kalózok ártalmatlanítása és begyűjtése. Egy akció kellős közepén rég nem látott varázslóba botlanak bele, a kissé szétszórt Harkle Harpellbe. Eközben Abyss (fogjuk rá: pokol) mélységeiben Errtu (gonosz démon) munkálkodik a visszatérésen és Drizzt elpusztításán. Állhatatos munkája eredményeképpen az egész csapat az ő irányítását követve sétál bele a jól előkészített csapdába. A csalétek: Drizzt halottnak hitt apja Zaknafein, kinek szelleme folyamatosan visszakísért a múltból. Közben sok-sok mérfölddel északabbra a velejéig gonosz Tanar’ri (Errtu) kiszabadul börtönéből és nekilát egy régi szövetséges felkutatásának. A kristályszilánk egy igen erős mágikus eszköz és egy ilyen társsal, mint Errtu, komoly fegyverré is válik, mely irányítja mások gondolatát. Sok viszontagság és ádáz küzdelem végén a kis csapat legyűri az ellenséget és mindenki meglepetésére a szintén halottnak vélt Wulfgart szabadítják meg a sok éve tartó kínzás alól. Ezzel ismét teljessé válik a társaság.

Nagyon ajánlom mindenkinek.

FantasyLotti