Bach Szilvia: Nem vagyok én Müller Péter

Szeretem a humort. A kicsit csípős, fikázós humort különösen ;) Szilváé ilyen.

Szilvia (képkockák a búrámból) vmikor kb ezer éve feltűnt a képernyőn, aztán egyszer csak eltűnt. Volt, akinek bejött, volt, akinek nem - nyilván. Nekem tetszett a stílusa, én ettem a humorát, szeretem a paródiákat, főleg, ha valakinek jó adottságai vannak hozzá.

Egy darabig ott maradt a fejemben, aztán jól elfeledkeztem róla.... Mivel fogalmam nem volt, hol/mi van vele, ő tűnt el vagy én nem követem. Hja, celeb életrajzot ne tőlem kérjetek, amúgyse tóm, ki kicsoda és mitől celebbb :D Mer érdekel, biztos azé'. Nah, elkalandoztam.

Szóval: egyszercsak megláttam vagy könyvesboltban vagy vmelyik könyves portálon a fent jelölt könyvet. Jaj, megörültem. Jól megvettem. És jól nem tudtam letenni.... Asszem még aznap éjjel és másnap este átalrágtam magam rajta, helyenként gurultam/sikítottam a röhögéstől. Ez itt nem a reklám helye, egyszerűen tényleg így volt.

Másnap kölcsönadtam és most került hozzám vissza újra, 2 hete, úgyhogy azonnal nekiláttam - mondom magamnak, rámfér egy kis vidámság. Persze, hogy másodszorra már nem annyira humoros, de még így is gáz volt a villamoson olvasni, mert pont akkor jutottam el a kedvenc részemhez és hangosan fel-fel vinnyogtam a combinón, vasárnap délben...

Szívem szerint az jól bemásolnám ide, de nem teszem, egyrészt mert inkább olvassátok el az egészet, másrészt csalás is lenne, mert az olyan, mintha a tányérról a legfincsibb kis falatkát a szájatokba tenném, és akkor a többin már csak nyammog az ember.

Ja, hogy miről szól a könyv? A hivatalos "fül" (amit ugyebár manapság a könyvek a hátukon hordanak) szöveg szerint egy önéletrajzi elemekkel tarkított fiktív napló. Tulképp tényleg, bár nem tudni, mely rész fiktív, melyik valóság, én simán az egészet megeszem gyak. önéletrajznak, mert számos helyen magamra ismertem - namost akkor

a) Szilvia vagy belesett az agyamba, vagy

b) a sajátjába vagy

c) mégiscsak Müller Péter és hihetetlen intuitív módon érez rá némely embertípus működési mechanizmusaira.

Kicsit fikázós, kicsit magamnak görbe tükröt tartós, világot széjjelcincálós, beszólós, mökörgős, életszagú könyv - utóbbinál feltételezve, hogy nem vagy teljesen "száz". Tippem szerint (vagy valahol a könyvben van rá utalás?) kb. 30-as, saját magát, életutat, bölcsességet, az élet értelmét keresgélő, boncolgató, agyba-főbe analizálgató, kissé grafomán nő naplója, csipetnyi ezotériával, vallással, barátokkal, barátnőkkel, állatokkal - és mindezekről alkotott véleményével.

Ezt olvastam.

Sum: ajánlom.

Azért azt elárulom, hogy melyik a kedvenc részem :) Amikor felhívja a nagynéni, akinek kb pont olyan stílusa van, mint az elhúnyt keresztanyámnak, hogy hallgatod és nem hiszed el, amit, ahogy mond. Gyerekkorunkban jegyzeteltünk, olyan szövegeket nyomott a ker.mama - és Szilvia könyvében ráismertem, igen, létezik ez a fajta nőrokon, akit hallgatsz és alig tudod visszafojtani a röhögést a bájosan butuskán vicces szövegein...

SeniorLotti