És megértettem a címet! Wow! (asszem)
Márai Sándorról
**********************************************
A beszámoló (2010.05.16.)
Vannak emberek, élethelyzetek, akikre, amikre nem tudunk nemet mondani. Persze, nem mindenkire igaz ez, de azt hiszem, mindannyian ismerjük a jelenséget - ha nem a saját bőrünkön tapasztaltuk, akkor közeli hozzátartozónkon, barátunkon, ismerősünkön keresztül biztosan mindenki találkozik ezzel az életben. Nekem az Eszter hagyatéka erről szól.
Eszter kontra Lajos. Lajos kontra Eszter... Lajos kontra Világ....? Akkor kiről is szól ez tulajdonképp?
Lajos a könyv egyik fő karaktere. Nem főszereplője, mégis az az érzésem támad, ahogy olvasom, mintha róla szólna. Zseniálisan hat az olvasói nézőpontra (ki tudja tudatosan-e) a regény szerkesztése, hiszen a történet gyakorlatilag arról szól - ha felületesen nézzük -, hogy Lajos azt hiszi, a világ körülötte forog. Neki mindent szabad, minden megbocsátható, mindent és mindenkit alárendelhet veszélyes-bolondos szeszélyeinek.
Ugyanez a nézőpont lehet valójában Eszter látószöge, amit a regény tükröz...? Szerintem igen. A kérdés két síkon (etikai szempontból és Eszter szempontjából): megengedhető vagy legalább elfogadható-e, hogy egy ember (Lajos) élete, viselkedése átrendezzen életeket, viszonyokat, az érzelmektől az anyagi javakig?
Vázlatosan a tartalom: Lajos fiatalkorától bohém, nem rosszindulatú, de fifikás férfi, aki szeret játszani az élettel. Keresi a játéktereket, zseniálisan pózol, beférkőzik a kegyekbe, az érzelmekbe - és a pénztárcákba is. Megnyerő stílusa vagy valami rejtélyes delej az, amivel eléri, hogy mindig, mindig hozzájut ahhoz, amit szeretne.
Eszter egy epizód az életéből, de mondhatnám azt is, hogy egy kellék, jó esetben szereplő, aki elengedhetetlen a Nagy Színdarabhoz - Lajos életéhez.
20 év telik el Lajos távollétében, mikor táviratozik, hogy jön. S a régi szereplők mind sorbanállnak - érkezik a rendező... Milyen érzelmekkel, milyen gondolatokkal várják vissza, milyen titkok kerülnek elő ezalatt még a múltból, titkok, melyekhez mind hozzáragadt Lajos neve.
És a fő kérdés: mit akar most végül?
És a fő kérdés: mit akar most végül?
De Eszter nem játék, a szeretet, a szerelem, az érzelmek nem lehetnek kellékek. Eszter mindenestül beleéli magát szerepébe, amit Lajos (?) ráosztott. Az élete során mindig felteszi Lajosnak az éppen szükséges tétet a játékasztalra, legyen az bármi, amit magától megvonni képes lehet.
A "színmű" utolsó felvonásában is ez történik. Lajos elkéri azt, amije végül maradt az életben Eszternek: a házat, amelyben csöndes szegénységben él Nunuval, nagynénjével (?).
Valójában sokkal többet kér: Eszter életét - szerény sejtelmem szerint a cím erre utal -, hiszen az utolsó talpalatnyi föld feláldozásával minden megszűnik, ami valaha is őrizte a nevét.
Miért? Mert valamilyen különös erő köti ehhez a férfihoz, ami más, több, önzőbb, mint a szerelem és a szeretet. Mert nem tudja kimondani: Lajos, nem veheted el mindenem.
A regény egyébként nagyon olvasmányos, a nyelvezet finom, kellemes, otthonosan régi. A történet a viszonylag sok monológ gondolatsor ellenére gördülékeny, gondosan szerkesztett.
Sum:
Engem mélyen elgondolkodtatott, és új meg új gondolatokat ébreszt bennem még most is. Ajánlom.
SeniorLotti
Nekem ezt korábban ajánlotta valaki, aki szerint az igazságról szól.. és sokféleképpen lehet értelmezni... Még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, de eléggé érdekelne. Lehet, hogy majd elkérem, ha lehet.
VálaszTörlésHm... Érdekes nézőpont. Kérdés, mit értett ez alatt hogy "az igazságról szól"...
VálaszTörlésElkérheti kiskegyed, persze, sőt, az egyik kedves olvasó jóvoltából már a birtokomban van hangoskönyv és film verzióban, azt is kikölcsönözheti, madame :)
SL
Tegnap este megnéztem megint a filmet és újra feltámadt bennem a kérdés: De miért írja alá Eszter a papírt? Miért akarja megmenteni Lajost - a saját élete feláldozása árán - és a gyerekeket?
VálaszTörlés(...)
Talán azért is van bennem most ez az értetlenség - ez most egy "sajátélmény" szál -, mert nem olyan régen az életemben összefutottam egy ilyen Lajossal. Nem hittem sose, hogy VALÓBAN létezik ez az embertípus, ez az ennyire pofátlan, ennyire önző, ugyanakkor megnyerő, nyájas és fifikás típus. Ez a felháborítóan zseniális szélhámos fajta. Jelentem alássan, létezik. Amin nagyon erősen gondolkodom, hogy vajon ez az "embertípus" tudja-e mit csinál vagy zsigerből ez jön neki?
Volt egy jó hasonlat a filmben - nem emlékszem, hogy a könyvben is benne volt-e így -, amikor lajos azt mondja magáról: vannak emberek, akikből egyszerűen hiányzik a jellem, az erkölcsi tartás, majdnem úgy, mint ahogyan másnak a karja vagy lába hiányzik.
_
SL